A tizedik pont.
„A szőlő és bortermelő települések építészetének különleges felügyelete”
Ezt a pontot a tájépítész-borosgazda, Laposa Jóska akarta, de mindnyájan egyetértettünk benne. Hol vannak már az idők, amikor Hamvas a borvidékek idilli jellegéről írhatott. Aki ma fölsétál a Balaton egyik legmonumentálisabb kilátását nyújtó helyére, a lovasi Öreghegyre elfacsarodik a szíve. A dombtetőn a vincellérház helyén, ahol úgy 110 éve Eötvös Károly az „Utazás a Balaton Körül”-t. írogatta, most újgazdag és újbarokk nyaraló. Még vígasztaló, hogy körülötte a 2000. évi Balaton törvény eredményeként két hektár művelt szőlő sorlik. Alatta az egykori paraszt-pincék helyén a régen kiirtott szőlőskertben az ég felé terjeszkedő beton-ballusztrádos csodák, a 70-es évek alpesi hegyes fa- háromszög hétvégi házai. Előttük az ismeretlen szomszéd által szemétszállítási díj megtakarítási célzattal ravaszul odacsempészett szemetes zsákokat telente hordják a kóbor kutyák és a kósza szél. Azért vannak még jó néhányan akik őrzik a más településekről ide járó„bebíró” szőlőmüvesek az extraneusok minden szabadidőt feláldozó életmódját. Ha kihalnak, a gyerekek vagy eladják, vagy kivágják. Pedig minden új építkező azzal a titkos vággyal érkezik, hogy az ő kiumbuldázott építési engedélye legyen az utolsó és az ő illegális úszómedencéjét jól művelt szőlők övezzék. Lakótelepen nem szívesen nyaralna. Az ország történelmi borvidékein máshol sem sokkal jobb a helyzet
Aki járt már a Genfi tó partján vagy Stuttgart belvárosában, az itteninél is értékesebb telkeken szűzen megtartott szőlőkben, nem érti, hogy ha az is piacgazdaság, akkor miért nem a spekuláció kerekedett felül?
Pedig nem is nagyon bonyolult. A különleges értékű szőlő-területek többet számítanak mint az elvehetetlennek gondolt kilátás (amit holnap a szomszéd épít be trükkösen) A sok kis tulajdonos egy tagban lévő szőlőit gépekkel-tehát gazdaságosan művelheti. A táj és a tájbor (nem a magyar bortörvény értelmezésében) a helyi érdekű termékekkel olyan értékeket jelentenek, amiért jó lakni az itteni falvakban, városokban. A szőlőhegyi terjeszkedéssel nem értékelik le a falubeli házakat, ingatlanokat. A tájba illő települések, a szőlőbe illeszkedő épületekkel vendégeket, forgalmat, munkahelyet eredményeznek, felértékelik a falvakat és városokat
Mondom, a Balaton-törvény valamit segített –megállította a rombolást. Most nem lazítani, szigorítani kell. A szőlőtermő tájaknak törvényi védettség kell. A kivágott szőlő kerüljön többe mint a telepítés és művelés! A tulajdonjogot régen is felülírhatta a művelési kötelezettség. A közösségi érdek nem egyszerűen az egyéni érdekek eredője. Mentsük ami menthető! Segítsünk Laposa Jóskának! -J.-
