Világgazdasági mese
Egy távoli ismerősnek rendszeresen adunk kölcsön, hogy megvásárolja, amit termelünk. Nagyon sokat dolgozunk, nagyon olcsón. Egyre jobban élünk, igaz a távoli ismerős messze jobban. Lassan egy évi munkánk árával tartozik. Kölcsöneink egy részét arra fordítja, hogy body building szalonokba jár. Azért erősíti magát, hogy sakkban tarthasson bennünket és barátainkat, megmondhassa nekünk mi a jó és hogyan illik viselkedni. Arra is jó a pénzünk, hogy megvásárolja a világ minden részéről-így tőlünk is a legokosabb embereket, akik nála találnak ki új eszközöket és ellenünk új fegyvereket. A távoli ismerősnek a mi pénzünkön kívül is vannak eszközei, hogy magához vonzza a gondolkodó embereket. Költséges eszközök: jólét, szabadság és demokrácia. Nekünk ezekre így együtt nem futja. Ha holnaptól nem adnánk kölcsön, a távoli ismerős becsukhatná a boltot. Ha becsukná elfelejthetnénk a neki adott kölcsöneinket. Igaz, pontosan tudjuk, soha nem fogjuk így sem visszakapni. Csak az a kérdés meddig dolgozunk azért, hogy ők jobban éljenek és időnként feltöröljék velünk a padlót? -J-