A helyzet
Egyrészt kerülni kell az üldözési mánia látszatát is. Másrészt a világos üzenetekből érteni kell.
Megint határozatot kaptam a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borászati Igazgatóságától. Megint találtak egy palack Csopaki Olaszrizlinget, amelyen nem tüntettem fel, hogy balatonfüredi. Megint bevizsgálták a laborban és megint megállapították, hogy a minősége azonos és megint rutinszerűen leszámlázták a laborálás költségeit.
Az üzenet csak ezután jön. A bevizsgált bor 2006-os volt. Három éve nincsen belőle. Legalább két éve forgalomban sincsen. A feltalálás helye a számomra ismeretlen Méta KFT , Kiskunfélegyháza, Izsáki út. Ide én nem szállítottam bort. Beszédes helyszín. Ideje 2010 November 8-a. 3-4 nappal az EU pénzek felhasználását firtató Index írás után. Nem sokat szaroztak az üzenettel. Azt üzenték, hogy ez csak a kezdet.
Be is foghatnám a pofámat. Inkább leírom, amit eddig megtudtam:
Mind a kivágási támogatásoknak mind pedig a szerkezetátalakítási támogatásoknak majdnem 70%-a a Kiskunságba került. A lepárlási támogatások 100%-a Kunfehértóra.
Az alföldiek telepítési kedvének egy oka van. Itt nem kell egy hektár szőlőkataszterbe tartozó – igaz I. osztályú területért 15-20 Milliót lepengetni mint Csopakon, vagy Badacsonyban vagy Villányban, vagy a Hegyalján . A II. osztályba az EU csatlakozáskor „borpolitikai okokból” felminősített homok jóformán ingyen van. A támogatással a telepítés is. Ráadásul ott a támogatás felhasználására a homok a garancia, itt hússzor nagyobb a fedezet értéke. Félreértés ne essék semmi bajom az Alfölddel. Minden tiszteletem Frittmannéké, Kökényéké és a boraikat is szeretem.
Csak éppen nem hiszem, hogy miközben lassan eltűnnek legszebb borvidékeink, az EU forrásait jóformán kizárólag a homoki borok termelői hátterére kellene fordítani.
Az is furcsa, hogy a vidékfejlesztés élelmiszeriparra fordított támogatásainak legnagyobb haszonélvezője éppen a sokat síró borászat. 15 Milliárd az 50-ből. Éppen csak elfogytak az építési pénzek, megnyílt a borászati gépek kasszája. Valakiknek csak megszületni volt nehéz. Majdnem ismeretlen borászatok termelése fog nagyságrenddel növekedni. Hogy milyen szőlőből fognak dolgozni és különösen, hogy milyen piacon fognak bort eladni?
Minek akadékoskodni? Fő, hogy lehívjuk az EU támogatásokat!
Ja, miközben a 2004-es csatlakozás óta úgy 100 Milliárdocska folyt be az ágazatba, eltűnt a szőlőterületek 30-40%-a. Tíz év alatt a fele lesz? Hogy pontosan mennyi azt a HNT, az MGSzH, a VPOP, az MVH és az összes hatóság, amelyeknek havonta, negyedévente vagy évente jelentéseket gyárt több tízezer szőlőtermesztő és borász, együttesen sem sejti. Ennyi pénzből akár virágozhatna is az ágazat. Néhány év múlva tanuhegyként csak néhány nemzetközi mércével is nagy bor, eltűnt borvidékeken néhány tucat színvonalas birtok jelöli, hogy hova kellett volna eljutnunk? Nem alakulnak ki az Újvilággal is versenyképes alföldi nagybirtokok, Ausztriához hasonló vendég-hívogató borvidékek. Nagyobb a baj mint a filokszéra idején? J.