Meghalt Dr. Bakonyi Károly. Itt született a csopaki nappalim helyén állott vincellér-lakás konyhájában 1921-ben. Ugyanakkor amikor saját apám is.
Hatodik gyereke volt Bakonyi Istvánnak, Hűvös Salamon vincellérjének. Jó állás volt akkoriban az egykori Ranolder birtok vezetése. Bakonyi István mégis odébb állt 26-ban, mert összeveszett Hűvös özvegy nővérével a szilvalekvár befőzésén. A szilvalekvár is becsületbeli ügy volt. Felpakolta az akkorra már hét gyereket a szekérre és meg sem álltak a Badacsonyi Kutatóig. A négy fiúból mindből híres szőlő-nemesítő lett. Aztán mind a négy harcolt a világháborúban és mind a négy orosz hadifogságba esett. Szerencsés módon mind haza is kerültek. Károly élete a Georgikon cserszegi kisérleti telepéhez kötődött.
A szőlő nemesítés nem a kapkodó emberek elfoglaltsága. Évtizedek telhetnek el egy-egy új fajta létrehozásáig. Nemes Olaszrizling, Nektár, Rozália, egy jól bevált alanyfajta a Georgikon és a végre kereskedelmi sikert is hozó Cserszegi Fűszeres. Nemesítő ennél többet nem nagyon érhet el. Dolgozott az utolsó pillanatokig. Nemesítő nem tudja abbahagyni a munkát. Korán érő vörös fajtán, magnélküli csemege-szőlőn dolgozott. Azt mondta egyszer édesanyja még a csopaki házban: Úgy dolgozz mintha örökké élnél és imádkozz mert holnap meghalhatsz!
Meg- meglátogatott Csopakon, hogy ellenőrizze áll-e még a szülői ház, egészségesek-e körülötte a birtok szőlői. Elküldtem neki egy-egy érdekes borkísérletet: késői cserszegit – illatos, majdnem aszú sűrűségű bort. Meglátogattam néha a keszthelyi házban, hogy megkérdezzem, mit gondol egyik –másik csopaki dűlőről és meséljen a régiekről. Mindig felkészült a beszélgetésekre, cédulákon jegyzetelt és ezekről olvasott föl. Azt ígértem megírom és ha sikerült kiadni elviszem Neki a csopaki birtoknak és lakóinak a történetét. Az utóbbi időben többször sürgetett. Végül is elkéstem.
Itt maradtak utána szőlőhöz borhoz értő gyerekei, unokái, a fagyokat jól tűrő szőlőfajták, mésztűrő alanyfajták és ropogósan illatos könnyed borok. Jásdi István