HTML

csopaki blog-csomag

Szóval blogolunk. Többesben. Illetve hát Ervinnel, a szomszéddal. Mondhatni az egész Arany János utca. Saját nevünkkel. Esterházysan – saját jó neveinkkel. Végül is a palackokra is azt írjuk. A borokról csak annyit írunk le, hogyan lesznek. A tőkétől a pohárig. Ha már a pohárban van meghagyjuk Albert Gazdának és az Alkesznek. Az értékelés maradjon fogyasztói műfaj! Lesz mese a szőlőmunkákról. Mindenkinek, aki azt hiszi, hogy a szürettel kezdődik. Mese a borról. Hogy hány helyen lehet elszúrni. Mese a pénzről. Azoknak, akik azt hiszik aranybánya. Mese a bürokráciáról. Mert „ezek csak rinyálni tudnak”! Ja! És nem fogunk sírni, mert marhára szeretjük amit csinálunk. Jásdi István www.jasdipince.hu www.tamaspince.com

Friss topikok

  • Mr Chablis: A híres francia hölgy Mme Bollinger volt, a pezsgőház feje... (2014.11.11. 22:56) TÖPRENGŐ
  • solyomny: Kedves Tamás Ervin! Köszönöm az elismerő (számomra inkább írásra bátorító) szavakat, mert ebben a ... (2014.01.12. 12:14) Bio, Biodinamikus és egyéb zöldek
  • solyomny: Kedves Ervino! Úgy látom, hogy van irónia, és van (sírva nevető) humor is! És értelmes gondolkodás... (2014.01.12. 10:34) Világgazdasági mese
  • Felixakos: Én csak most találtam meg ezt a blogot, igyekszem behozni, mármint "beolvasni" a lemaradást. (2011.04.01. 12:03) Csopaki Csöppek
  • spat: Szerintem elég sok magyar borivó van, aki nem csak azt szereti, ha a bor szőlőből készül, de azt s... (2011.02.05. 02:43) Inkubátor borok. 2 rész.

Világgazdasági mese

2010.06.20. 19:18 :: Ervino

 

Világgazdasági mese

Egy távoli ismerősnek rendszeresen adunk kölcsön, hogy megvásárolja, amit termelünk. Nagyon sokat dolgozunk, nagyon olcsón. Egyre jobban élünk, igaz a távoli ismerős messze jobban. Lassan egy évi munkánk árával tartozik. Kölcsöneink egy részét arra fordítja, hogy body building szalonokba jár. Azért erősíti magát, hogy sakkban tarthasson bennünket és barátainkat, megmondhassa nekünk mi a jó és hogyan illik viselkedni. Arra is jó a pénzünk, hogy megvásárolja a világ minden részéről-így tőlünk is a legokosabb embereket, akik nála találnak ki új eszközöket és ellenünk új fegyvereket. A távoli ismerősnek a mi pénzünkön kívül is vannak eszközei, hogy magához vonzza a gondolkodó embereket. Költséges eszközök: jólét, szabadság és demokrácia. Nekünk ezekre így együtt nem futja. Ha holnaptól nem adnánk kölcsön, a távoli ismerős becsukhatná a boltot. Ha becsukná elfelejthetnénk a neki adott kölcsöneinket. Igaz, pontosan tudjuk, soha nem fogjuk így sem visszakapni. Csak az a kérdés meddig dolgozunk azért, hogy ők jobban éljenek és időnként feltöröljék velünk a padlót? -J-

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csopakiblogcsomag.blog.hu/api/trackback/id/tr552096213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

spat 2010.06.20. 19:53:04

Nem mondanám, hogy érteném ezt a "mesét". Lehet, hogy csak sokat ittam, vagy túl keveset :-))

fiatalborivo 2010.06.21. 13:16:43

egy egyszerű matematikai számítást ajánlanék: jelenértékszámítás. Most mennyit vesztetek, ha még egy évig csináljátok akkor mennyit és így tovább. Ezt az esetet hívják dollárárverésnek: "Eladó egy dollár. Kikiáltási ára egy cent. Aki ennyit ajánl érte, már viheti is, hacsak valaki más nem kínál többet. A játék az árverések szokásos szabályai szerint folyik, egyetlenegy kivétellel. Ez a kivételes szabály az, hogy nemcsak annak kell megfizetnie azt a pénzt, amennyit ajánlott a dollárért, aki a legmagasabb árat mondta, hanem annak is, aki az utolsó elõtti ajánlatot tette. Vagyis aki az utolsó, legmagasabb árat ajánlotta, az fizeti, amennyit mondott, és viheti a dollárt, aki viszont az utolsó elõttit, az is fizet (amennyit õ ajánlott), de nem kap semmit." Vagyis ha már benne van a pénzed nem akarod feladni, pedig a dollárárverésnél is tudni kell megállni, ha már nem éri meg. (www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996/9637/02.html)

solyomny 2014.01.12. 10:34:20

Kedves Ervino! Úgy látom, hogy van irónia, és van (sírva nevető) humor is! És értelmes gondolkodás, ami persze csak azok számára nyílik meg, és válik érthetővé, akik ismerik a múltat, benne élnek a jelenben, és belelátnak a jövőbe is. De egy valamit nem értek!!! Ennek a távoli (nagyon-nagyon távoli) ismerősnek nincs egy közeli duálpárja véletlenül (fiatalabb is nála), aki szintén kölcsönkér, és nem adja vissza? Mert ha igen, akkor nagyon gyorsan el kéne küldeni a pi...ros szemű (tudom hogy hivatalosan kéknek hívják, de akkor nem jött volna ki a szófordulat) szőlőt is leszedni, mert az még kint maradt a tőkéken, és megeszik a szőlőrigók (azok is se a sajátjaink). Ha egyáltalán ebben a meleg időjárásban északi élőhelyükről ide jönnek az idén. (A mi szőlőnket enni!) Szóval, és ''tetvel'': Ha mi adunk a nagyon közeli (és nem csak távoli) ismerősnek, aki nem dolgozik ám, csak ül a székében sokadmagával, és utána állítólag mégiscsak visszaad (de mivel nem dolgozik, csak azt, és annyit tud visszaadni, amit mi odaadtunk neki (szigorúan csak kölcsön!!!), akkor miért is adjuk oda??? Nem jobb helye lenne annak itthon, a saját zsebünkben? Mert azt hallottam, hogy nem csak mi adunk ám kölcsön, hanem a szomszédunk is, meg még annak a szomszédja is (a sok szerencsétlent sikerült rávenni erre, mint bennünket). És azt is hallottam, hogy ez a közeli ismerős azt akarja, hogy még több szomszéd szomszédja adjon kölcsön neki, hogy azt majd egyszer vissza tudja adni. De ha ennyire sokan adnak neki kölcsön, akkor nincs közöttük egy se, aki észrevenné, hogy vagy nem kapjuk vissza, vagy mindig az újabb szomszédéból adja vissza nekünk azt, amit tőlünk kölcsönkért?! És mi lesz, ha majd egyik szomszéd sem akar már többet adni? Akkor az, ki legutoljára adott, elbukja, mint a ahogy az piramisjátékban szokott lenni? Hú de ki van ez találva! Mi meg benyaljuk, mint a tokaji essenciát! Csak azt legalább élvezzük. Ezt meg egyre kevésbé! Bár én az elején sem élveztem, meg akkor is azt mondtam, hogy ne adjunk neki! De sajnos kevesen voltunk ilyenek. Vagy sokan voltunk, de nem elegen? Vagy elegen voltunk, de azt mondták (vagy hazudták) nekünk, hogy nem voltunk elegen?! Volt már példa a történelemben (a miénkben) ilyenre is! És mégsem tanulunk belőle!