HTML

csopaki blog-csomag

Szóval blogolunk. Többesben. Illetve hát Ervinnel, a szomszéddal. Mondhatni az egész Arany János utca. Saját nevünkkel. Esterházysan – saját jó neveinkkel. Végül is a palackokra is azt írjuk. A borokról csak annyit írunk le, hogyan lesznek. A tőkétől a pohárig. Ha már a pohárban van meghagyjuk Albert Gazdának és az Alkesznek. Az értékelés maradjon fogyasztói műfaj! Lesz mese a szőlőmunkákról. Mindenkinek, aki azt hiszi, hogy a szürettel kezdődik. Mese a borról. Hogy hány helyen lehet elszúrni. Mese a pénzről. Azoknak, akik azt hiszik aranybánya. Mese a bürokráciáról. Mert „ezek csak rinyálni tudnak”! Ja! És nem fogunk sírni, mert marhára szeretjük amit csinálunk. Jásdi István www.jasdipince.hu www.tamaspince.com

Friss topikok

  • Mr Chablis: A híres francia hölgy Mme Bollinger volt, a pezsgőház feje... (2014.11.11. 22:56) TÖPRENGŐ
  • solyomny: Kedves Tamás Ervin! Köszönöm az elismerő (számomra inkább írásra bátorító) szavakat, mert ebben a ... (2014.01.12. 12:14) Bio, Biodinamikus és egyéb zöldek
  • solyomny: Kedves Ervino! Úgy látom, hogy van irónia, és van (sírva nevető) humor is! És értelmes gondolkodás... (2014.01.12. 10:34) Világgazdasági mese
  • Felixakos: Én csak most találtam meg ezt a blogot, igyekszem behozni, mármint "beolvasni" a lemaradást. (2011.04.01. 12:03) Csopaki Csöppek
  • spat: Szerintem elég sok magyar borivó van, aki nem csak azt szereti, ha a bor szőlőből készül, de azt s... (2011.02.05. 02:43) Inkubátor borok. 2 rész.

Bio, Biodinamikus és egyéb zöldek

2010.04.25. 19:28 :: Ervino

 

 

Bio, Biodinamikus és egyéb zöldek


Amikor Burgundiában 8 évvel ezelőtt a világ egyik leghíresebb termelője Mme Bize-Leroy –egyebek mellett a Romanée Conti tulajdonosa, azt kezdte magyarázni, hogy kint járt a szőlőben és miután rossz volt a tőkék kondíciója, kamillás permetezést adatott nekik, Lőrincz Gurival és Alkonyival egymásra néztünk és tudtuk, hogy most néznek bennünket teljesen hülyének. Kellemetlen érzésünk csak fokozódott, amikor a nagyasszony beszámolt kedvenc ezoterikus írójáról, a magyar Szepessy Máriáról –akiről ha valaha kislányok lettünk volna is csak a pöttyös könyvek jutottak volna az eszünkbe. Aztán a pince pinot noir-jait kóstolgatva rá kellett jönnünk, hogy nem viccel. Ezek a borok nemcsak Robert Parker értékelése szerint tartoznak a világ legnagyobbjai közé.

Azóta volt időnk elgondolkozni a hallottakon, beszélgettünk a témáról a biodinamizmus pápájával, Nicolas Joly-val, elemeztük a helyzetet a biotermelés magyar Zrínyi Ilonájával, Wille-Baumkauf Mártával, a mostanában bióra átálló Gere Attilával, Heimann Zolival meg persze Tamás szomszéddal is.

A racionalizmusra hajló magamfajta szkeptikusok számára is vannak evidenciák. A fajtatiszta, klón-szelektált ültetvények vonzzák a specializálódott fajta- tiszta kórokozókat, lisztharmatot, peronoszpórát. A műtrágyázott, dús lombozatú és bő termésű ültetvények melegágyai a gombabetegségeknek. Jöhet a 10-11 permetezés, kontakt szerek és felszívódók. A gyomirtók, rovarirtók ezekkel vegyes elegye kipusztítja a talaj élővilágát. Ezek nélkül romlik a tápanyagok felszívódása. A sok gombaölőszer miatt romlik az erjedés minősége. Aki egyszer belement a modern vegyipar csapdájába, nehezen tud onnan kijönni.

Már az első lépés is fájdalmas. Lemondva a trágyázásról, lemondunk a 100-150 mázsás hektáronkénti hozamokról. Nyilvánvalóan kevésbé intenzív tőkeformákkal, alacsony, 1-2 rügyre metszett tőkéken, rendes hajtásválogatással be lehet állítani az alacsonyabb hozamra még a szocializmusból örökölt intenzívebb klónokat is. Az azonnali magasabb költségek és az alacsonyabb termés mellett van azért a dolognak pozitív hozadéka is, igaz időben késleltetve.

Koncentráltabb, zamatosabb szőlő, korábbi érés, kiegyenlítettebb minőségű évjáratok, a levegős lombfelülettel kevesebb fertőzés, ritkább, 4-6 permetezés, a szükségtelenné váló rovar- és gyomirtás és kevesebb tarktor-nyomás eredményeként feltámadó talajfauna és flóra, a kevesebb gombaölőszernek hála megbízhatóbb és kevesebb segédanyagot igénylő erjedés. További hosszabb távon jelentkező hozadéka a váltásnak az, hogy a gyökerek a tápanyagokat a talajfelszíntől lejjebb találják meg, így a növény kevésbé kiszolgáltatott az időszakos csapadékhiánynak. Az ültetvények élettartama a TSz- időkben szokásos 25-30 évről 55-60 esztendőre növekedhet.

Még nem is jutottunk el a bióhoz és el sem indultunk a biodinamizmus felé és már megváltozik körülöttünk a világ. Igaz, miután az első három permetezésünk a bióban is megengedett rézzel és kénnel történik és csak a ciklus második felében használunk felszívódó, de egy hónap után eltűnő szereket, már csak három permetezésnyire vagyunk a biótól. Azon még gondolkozunk. Illetve Ervin már átállt. Minket még meg kellene győzni arról, hogy a gyakoribb permetezés és a talajba is eljutó nagyobb rézmennyiség nem nagy ár az átállásért.

Jöhetnek az érvek és ellenérvek! J.


 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csopakiblogcsomag.blog.hu/api/trackback/id/tr881950760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

e_easy 2010.05.19. 15:38:11

nagyon jo iras, vagdalkozas helyett pro es kontrak, targyilagos hangvetel. rulez

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2010.12.29. 20:54:54

Azt hiszem, a biotermelésben az egy évben maximálisan kijuttatható réz mennyisége meg van határozva. A nehézfém tartalmú szerek váltogatása (Cineb, Maneb, stb.) csökkenti az egyoldalú rézterhelést - igaz, a felhalmozott nehézfém tartalom nem csökken így.

solyomny 2014.01.03. 20:36:50

A mai sztárborászok mellett sajnos a szőlészekről vajmi kevés szó esik. Én alig találkozom szőlészekkel. Van Év borásza, Borászok borásza, Év bortermelője, és még sorolhatnám. Elfelejtik azt, hogy a bor a szőlőben születik. (Feltéve ha maradunk a klasszikus felállásnál, és elfogadjuk azt az alaptételt, hogy a borhoz szőlő is kell, és nem csak a vegyipar épp felkapott remekei.) Szóval a bor 90 %-ban szőlész, és 10 %-ban borász. A borásznak azt kell tudni megtartani, amit a természet megalkotott, és amit a szőlész segített életre kelni. Amikor azzal kell szembesülnöm, hogy az analitika ''csinál'' 40 eurós bort egy híres-neves osztrák pincészet egyébként is (meg évjárat szerint is) silány minőségű borából, aminek a helye a lefolyóban lenne, akkor erősen gondolkodóba esek, hogy mit nevezünk bornak. Azt, ami a szőlő levéből készül, vagy ami abból indult el, de már semmi sincs benne a szőlőből. És amíg itt tartunk, addig hogyan is beszélhetünk rendszerszemléletű szőlőművelésről? Netán kinek kellene arról szólni, hogy ökoszisztéma, biocönózis, és minden egyéb kacifántos, az ökológiában, vagy ha az angolszász terminust vesszük alapul ecology-ban használt kifejezés mit takar (amikor maguk az ökológusok is vitatkoznak ezeken)? És ha egy sztárborász kitalál valami nagy okosságot (ami amúgy teljesen agyament dolog), akkor a neve miatt még ha irtózatos hülyeségeket is mond, hanyatt esnek tőle a sznob borásztársadalom eminens tanulói, és gondolkodás nélkül átveszik, és tovább szajkózzák ugyanazt,amit a NAGYMESTER elhintett közéjük a tudásából. Mindezt kritikai érzék nélkül, pusztán elfogultságból. Meg hát nem illik kilógni a sorból, mert hogy jön valaki ahhoz, hogy a nagy embernek ellentmondó véleménye legyen.
A természet hál'Istennek teljesen másként ''gondolkodik''. Ha valaki jót tesz vele, akkor ad, ha meg rosszat cselekszik, akkor elvesz. Elfelejtettünk beszélni a természet nyelvén. Pedig sokszor elég csak órákon át kint lenni a szőlőben, és hallgatni, figyelni. És megkapjuk a választ a kérdéseinkre. Alázat kell! De nem a megmondóemberek felé, hanem a természet felé. Ne akarjuk fölülírni az Univerzum törvényeit, mert ahhoz csecsemők vagyunk! A biotermesztés, és a biodinamikus szemléletmód szép és hangzatos szavak. Annak idején minden parasztember biodinamikusan gazdálkodott. Mert muszáj volt a szerint élnie, dolgoznia. Nem nagy dolgokat kellene kitalálni, csupán használni őseink tudását. Nyilván akkor is voltak pazarlók, és gondatlanok. Viszont működött egyfajta szelekció. Az emberek között is. Mind a biológiai szelekcióra mind pedig a szemléletmódbelire gondolok. Ma jóformán egyik sincs. Vannak hangzatos szavak, elméletek,kritikátlan másolás (majmolásnak is nevezhetném), és sok minden más, ami, lássuk be, hogy csak a pénz, és a marketing szintjén működik. Ki tudja, hogy meddig?! Nem kellene sem biotermesztésről, sem biodinamikusról beszélni addig, amíg nem sajátítottuk el a rendszerben, az egészben történő gondolkodást. De már vannak biopincészetek, meg biodinamikusak. Holott Rudolf Steiner nem egészen a mostanit értette ez alatt! Azért, mert egy szervezet azt mondja, hogy ez bio, meg biodinamikus, és emiatt ezt és ezt lehet tenni, az még nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit a természet tolerál. Nem sémákban, hanem adaptálva kell gondolkodni, és megközelíteni a dolgokat. Törekedjünk a természetesre. Minél inkább! És minél többen. De ne ész nélkül!Mert a nagyon ökora egy példa a jelenből: biológiai növényvédelem címén nézzük meg a harlekinkatica populációt egy-egy beteleléskor a szőlők melletti ruderális területeken lévő egy-egy magányos, repedezett kérgű fán (ahol még van ilyen), és nézzük meg azt, hogy hány hétpettyes katicával találkozunk egy év során. Vagy épp nézzük meg azt, hogy amikor egy-egy szőlőterületet nagyon szépnek és esztétikusnak látunk, mert nincs körülötte a mezsgyeterületeken egy szál gyom sem, akkor hány nappali lepkét számolunk meg egy napos délelőttön, előttünk elszállni?
De ha a szőlősorokban nálunk természetes gyomflóra ''díszlik'', akkor máris gondatlan gazdának kiáltanak ki bennünket. Arra meg ugye drága a szőlőterületünk, hogy azért körben meghagyjunk egy ruderális részt, mondjuk a ragadozó atkáknak, a futrinkaféléknek, és még számos, számunkra hasznos, de a természet számára nélkülözhetetlen fajnak. Amelyek a monokultúrás ''szőlősivatagban'' nem találnak helyet, életfeltételeket maguknak.
Vagy meg kellene nézni, hogy az uniós támogatás feltételeként előírt, kihelyezett madárodúkat hány százalékban használják nem csak éjszakázásra, hanem költésre is a madarak (és nem a darazsak), mert a kihelyezés annyira természetes módon történik, hogy a sorok végeinél lévő, leginkább frekventált oszlopokra vannak kihelyezve az odúk, teljesen rossz tájolással, mondjuk fejmagasságban. Szóval: nem attól lesz valami öko, vagy bio, mert azt egy szervezet tanúsítja (találkoztam neves biopincészettel, akik ''éjszaka'' permeteztek, és bioméhésszel, aki répacukorral etette a méheit, vagy mert madárodút rak ki.

Ervino 2014.01.10. 22:31:32

@solyomny: Na végre! valaki használja a fejét is arra amire rendeltetett! És nem csak megy mások után! Jó volt olvasni! Tamás Ervin

solyomny 2014.01.12. 12:14:44

Kedves Tamás Ervin!
Köszönöm az elismerő (számomra inkább írásra bátorító) szavakat, mert ebben a szakmában nem illik olyanokat nyilatkozni, mint amilyeneket én tettem, hiszen az a hazaárulással egyenlő! (Ahogy látom, mindez jobbára csak azért van így, mert hőssé avanzsált ’’borászok’’ kijelentéseit használva, egyes ’’borszakértők’’, a médiában tett kinyilatkoztatásaikkal rászoktatták a hozzá nem értőket arra, hogy a még hozzá nem értőbbeket majmolják)! Én úgy gondolom (és e szerint is élek), hogy először ''minden a fejben dől el'.' No, nem az ''agysejtjeim'' a részegségtől, hanem a cselekvés előtti összevetése a tanult ismereteknek, a szituációnak, és a logikának, és mindez nem is olyan sok microsecundum alatt. (Ha hinni lehet az agykutatóknak. Megmondom őszintén, hogy én nagyon sok mindenben nem hiszek, mert a tapasztalat, sőt most már sok kísérletes bizonyíték is mást mutat)! Ha már megadatott a gondolkodás, és az Univerzumba csatolt ismeretek kinyerésének a képessége, (kinek-kinek a saját lehetőségei, ''isteni adottságai'' szerint), akkor azt csak ki kéne (ki kell) használni! Hiszen (megint csak a tudomány szerint: jelenleg 6-10 %-nyi, újabban egyes leírások szerint 30 %-nyi az, amit a nagy méretűre sikeredett agyunkból használunk) erre rendeltetett (vagy erre is). Szóval: ahogy a nagy Descartes (és én) mondta (mondom): ’’Cogito, ergo sum.’’- ’’Cogito, ergo (i)szom, mert Borban az igazság!. És amúgy sem szeretek másokat majmolni. Főként, ha vannak saját gondolataim. Persze nem adom fel az ŐSÖK gondolatait sem, ha azok jónak bizonyultak, és az idő (sok száz, vagy sok ezer év) ezt be is bizonyította. Szükséges (mert ez az adaptáció törvénye) előre tekintve (és a múlt hibáiból okulva) haladni! Bár a fenntartható és a fejlődés hangzatos gondolatai – egybevonva- sem filozófiai, sem pedig gyakorlati értelemben nem összeegyeztethetőek, hiába próbálják most épp ezt a szlogent a ’’zöldülő’’ politikai, de legfőképp gazdasági, és sajnos megélhetési ’’környezetvédő’’ érdekcsoportok is elhitetni! A szabályok betartása –amit TERMÉSZETI TÖRVÉNYEKNEK hívunk, KÖTELEZŐ! (És itt nem az idiótánál idiótább jogszabályokra gondolok! Mint például: mennyi lehet a banán görbülete, meg az ''forgalomba hozható'' cseresznye szemmérete az EU-ban, akkor, amikor itthon is tömegek éheznek – legalább is hiányosan táplálkoznak- napi szinten- amellett, hogy a saját -sajnos most már jó részt idegenek kezében lévő- földjeinken egyes számítások szerint, 20 millió ember élelmét lennénk képesek - nem pazarló, és pusztító, hanem épeszű módon- megtermelni. A Természet sem a banánt, sem a cseresznyét nem az EU szabályai szerint ’’növeszti’’! Fel kellene hívni erre egyes politikusok figyelmét is!)
Annak igazán örülök, ha hasonló, jelen idő szerint rebellis gondolatokra bukkanok, mint az enyéim, mert az számomra azt mutatja, hogy talán mindezekkel nem vagyok egyedül ezen a Bolygón, de legalábbis ebben az egyre sznobabbá váló, megmondóemberekkel, és sztárokkal teli szakmában! Mert bár én igazán senkinek, és semminek érzem sokszor magam közöttük, de azért arra csak büszke vagyok, hogy immáron 5 generáció óta éltetem tovább a szakmát, és abban az elődeim igencsak sokat letettek az asztalra, de a pofaviziteket, meg a képmutató, nagyzoló okoskodókat ők sem szerették. Mint ahogyan én sem nagyon tolerálom (és nem is hiszek bennük) a most hirtelen (vagy éppen néhány év alatt) ’’megtérőket’’, akik gyorsan prófétává, meg ikonná is válnak ebben az elsilányult, de bálványokra vágyódó világban!
A hittel az ember születik! (És nem megszerzi, mint a régi szép időkben, egy kis piros könyvecskével együtt.) Mint ahogyan az igazi bor sem készül, hanem születik! Bár lehetnek felismerések (és megvilágosodás) is egy embernél. Sőt! Kell is, hogy legyen! De valaki ne ettől legyen naggyá, mert a saját maga énje ’’jó útra’’ lel! A jó a természetes (és nem pedig csodálni való)! Vagy legalábbis a jó kellene, hogy természetes legyen! Mind a cselekvésekben, mind a gondolatokban! És hogy mi a jó? Mindaz, amit az UNIVERZUM befogad, és nem kitaszít! De ezek már sokak szemében a vallás, vagy a filozófia határterületén létező dolgok. Pedig korántsem így van. Az, hogy jelenleg mégsem ez működik, nos, az valóban elgondolkodtató! Legyen másként!
Üdvözlettel!