Bor, pénz, piac
A sor egyik végén Györgykovács Imi áll. Évek óta változatlanul úgy 1,5 hektár, talán 25 négyzetméteres pince-présház a Somló oldalában. Két kiszolgált csavaros prés, pár öreg hordó. Nem tudom megvette-e már a szivattyút, amivel évek óta kacérkodik vagy még mindig vödörrel hordják át a kipréselt mustot a pincébe. Egy biztos, ha a felesége vagy ő megbetegszik, fennakadások vannak a hajtásválogatásban.
A másik végen a pénzügyi befektető: Alles, was gut und teuer. A milliárdos befektető készen veszi a márkát, pályázati támogatásból –mert ahhoz is ő jut hozzá- drága építőanyagokból nagystílű borospince a technológia legújabb vívmányaival. Marketingeszközök a nyomdaipar és a média-ipar csúcs-színvonalán. A pincében az avatáskor járt, a szőlőkről csak sejti merre fekszenek.
A 100 Forintos kérdés: kinek van jobb bora?
A 10000 Forintos: ki tudja jobban eladni?
Fontos lenne, hogy válaszolni tudjunk ezekre a kérdésekre, mert az elmúlt 2-3 évben egy sor szervesen felnőtt, évtized vagy évtizedek alatt nevet szerzett borászat vág átmenetinek szánt pénzügyi segítséggel - jóbarátok segítségével nagy beruházásba. Nehéz ellenállni a százmilliós, milliárdos uniós támogatások vonzásának. Nehéz lemondani a légkondicionált, gépesített pince ábrándjáról. Meg aztán könnyű úgy üzleti tervet készíteni, hogy vesszük a legdrágább borunkat és a palack-árat 5000 helyett 100000-el szorozzuk meg. Mert nagy pénzeket presztizs-befektető csak presztizs-borokba fektet. Aztán, amikor kiderül, hogy kies honunkban évente csak minden második polgár engedhet meg magának évente egy palack 1500 Forintnál drágább bort, akkor jöhetnek a rózsaszínű álmok az amerikai és a távol-keleti piacokról. A folyamat végén magasra árazott, növekvő borkészletek állnak egy enyhén zsugorodó piacon. A kialakuló válság-helyzetben a pénzügyi befektető jóbarátból könyvelő-programmá vedlik. Megállapítja, hogy vagy tőkeemelés vagy a csőd. A tőkeemelésben részt vehet a borász is, aki éppen most váltotta be mindenét egy 50%-os üzletrészre. Ha nem – hát nem. Az üzletrész akkor 10%.
Ha még mindig nem fogy a készlet a könyvelő program további racionális lépéseket javasol: Cseréljük ki a borászt! Jobb lesz-e ettől a bor, jobban eladhatóvá válik-e? Talán. De inkább nem. A fejlesztést megálmodó borász számára ez már közömbös.
A piacon pedig zajlanak a presztizs-borok kapacitásait-kétszerező, háromszorozó beruházások. Közben a szőlő-területek zsugorodnak a legjobb borvidékeken is. A piacért aránytalan eszközökkel küzdenek-jórész éppen egymással az újonnan jöttek. A pénzügyi befektető, aki már nem tud kiszállni, lassan ráébred arra, hogy már tudja mi a különbség egy rövid távú és egy hosszú távú befektetés között: a hosszú távú – egy elcseszett rövid távú.
És hogy Imire is visszatérjek: Ő marad. Ervin is, mi is. J.
